Sarah J. Maas - Throne of Glass - Üvegtrón
Fülszöveg:
Az ismert világ leghíresebb orgyilkosa. Celaena Sardothien gyönyörű és halálos. A sors nagy dolgokat tartogat a lenyűgöző, ifjú nő számára.
Távolvég sötét, nyomorúsággal teli sóbányáinak mélyén egy megviselt,tizennyolc éves lány robotol a rabszolgák között. Életfogytiglanig tartó kényszermunkára ítélték. Hiába képezték ki a földrész legjobb orgyilkosai. Hiába lett a halálos mesterség leghíresebb művésze. Elkövetett egy végzetes hibát. Elfogták.
A kegyetlen börtönbe egy napon különös látogató érkezik. Az ifjú és felettébb jóképű Westfall kapitány meglepő ajánlatot tesz a rettegett orgyilkosnak. Szabad lehet, ha előtte végrehajt egy hihetetlenül vakmerő és elképesztően nehéz feladatot. Az ország koronahercege bajnokot akar küldeni az apja halálos versenyére. Csatasorba állnak a birodalom legtehetségesebb tolvajai és legkönyörtelenebb harcosai. A küzdelem tétje az életben maradás. Ha győz, Celaena visszanyeri a szabadságát. Függetlenül attól, hogy képes lesz-e megnyerni a kegyetlen versengést, megrázó felfedezés vár az ifjú hölgyre. Már csupán az a nagy kérdés, hogy meglágyulhat-e egy orgyilkos kőszíve.
"Igen, hajlandó lesz velük menni. Elmegy Résvárba, vagy bárhova, ha kell, még a Rém kapuján is keresztülmegy, le a pokolba, ha ezért elnyeri a szabadságot.
Hiszen nem véletlenül tartják őt Adarlan legügyesebb orgyilkosának."
Véleményem:
Már az első oldaltól magába szippantott ez az izgalmas fantasy. Lassan épül fel az egész történet, de nem bántam mert így teljes bepillantást kaphattam ebbe a különleges világba. Az írónő lépésről-lépésre építi fel az egész könyvet, eléggé hosszú volt, nem mondom, hogy olvastatta magát, mert néhol nem így éreztem. Azért az látszott, hogy ez még csak egy kis bevezető a többi kötet előtt, voltak benne bakik és fura dolgok, de ezt elnézem, mert egy sorozat első részéről van szó.
A szereplők nagyon jól ki lettek dolgozva, szépen beleépülnek a történetbe és itt nem csak a főszereplőkről van szó, hanem a mellékszereplők is eléggé összetettek.
A főszereplő, Celaena az orgyilkos, az alvilág királynője. Vele szemben kettős érzéseim vannak.
Egyrészt: Imádtam, tökéletes választás volt az írónő részéről. Okos, bátor, talpraesett és még humora is van. Ez a lány pont az a karakter akire, egy ilyen ütős történetnek szüksége van. Szerettem a gondolkodás módját, a világ szemléletét, azt, hogy még azután is amiken keresztül ment, még mindig van ereje küzdeni. Hiába veszélyes és arrogáns orgyilkos, mellette még ott lapul benne a sérült lelkű gyermek.
Másrészt: Néha olyan érzésem volt, mintha kettős személyiség lenne. Volt a veszélyes orgyilkos, aki semmitől sem fél, egy évet haláltáborban töltött, ahol majdnem halálra fagyott, éhezett és megkorbácsolták, ezzel szemben pedig volt egy hisztis picsa, aki állandóan rebegtette a szempilláit, teleette magát édességgel, és bedurcizott, mert nem hívták meg a bálba. Fura volt az is, hogy színpompás ruhákba bújt, mert ő mennyire szereti a divatot, de ezzel szemben azért egy veszélyes orgyilkos. Ez számomra ellentmondásos volt, mert, hogy várja el, hogy az ellenfelei komolyan vegyék és féljenek tőle, ha ő talpig puccban parádézik. Meg néha jobban el volt foglalva azzal, hogy mások megdicsérjék a szépségét és elpiruljon a körülötte zsongó férfiak bókjaitól, mint, hogy utána járjon a furcsa dolgoknak a palotában. Nem beszélve arról, hogy ha olyan tapasztalt orgyilkos, hogy lehet az, hogy bárki belopózhat a szobájába, még akkor is amikor ő ott alszik és nem veszi észre, hogy krétanyomokat firkál az ágya alá vagy egy zacskó édességet hagy az asztalon (amiben akár méreg is lehetett volna, hisz valaki gyilkolja a bajnokság résztvevőit, erre ő gondolkodás nélkül megeszi az édesség felét, amitől majd piros foggal kell a templomba mennie, wtf???). Oké, persze még csak 18 éves, nem várhatom el tőle, hogy ne foglalkoztassák az ilyen dolgok, ezt el kellett fogadnom olvasás közben és a könyv vége felé ez nagyjából sikerült is.
Dorian, a herceg néha kicsit idegesítő volt számomra, nem jött be az arrogáns, rámenős stílusa. Igaz a történet közepe felé azért már látni lehetett, hogy mélyebb karakter ő ennél. Hiába az apja vasakarata, hogy méltó utódja legyen, mégsem hisz az ő nézeteiben és többször ennek a herceg hangot is ad, még akkor is, ha tart az apja haragjától, viszont néha pedig pont ezért nem mer vele szembeszállni, mert fél tőle.
Caol-t, Westfall testőrkapitányt viszont megkedveltem, tetszett a visszafogott, hűvösebb viselkedése és, hogy a munkáját nagyon komolyan veszi. Az emberei szeretik és tisztelik őt, fiatal kora ellenére. Az orgyilkossal szemben is próbál határozott és szigorú lenni, de hiába a hűvös, mogorva álarca, mégis a kiképzések közben egyre közelebb kerül Celaena-hoz, néha megmutatja érzelmes oldalát is.
Nehemia, Eyllwe hercegnője, fura volt nekem, néha nem tudtam hova tenni őt. Kedvesnek és ártatlannak tűnt de voltak fura dolgai. Amikor a bajnokságon Káin és Celaena küzdött elkezdett jeleket rajzolni a levegőbe és ez senkinek nem tűnt fel? Vagyis hát végül is feltűnt mert Dorian is észrevette de nem érdekelte, miért tette ezt? A királyt sem? Ez kissé érthetetlen volt.
Kaltain-t már az elejétől kezdve utáltam. Ő az a tipikus beképzelt lepcses szájú lány, aki mindenbe beleüti az orrát és csak egy cél élteti, hogy elnyerje a herceg szívét, nem számít milyen áron.
Adarlan királya, akinek a neve rejtély maradt, egyáltalán nem volt szimpatikus, érezni lehetett már az elejétől fogva, hogy valami sötét, fura dolog lengi körül és hogy világrengető tervei vannak, nem számít hány ártatlan emberen is kell átgázolnia.
A rejtély és a próbák is izgalmasak voltak, fenntartották az érdeklődésemet, bár a próbáknál, néha olyan érzésem volt, hogy hamar el lettek intézve, pár mondatban túl is lépett rajtuk az írónő. Ezekről még egy kicsit bővebben is olvastam volna, ha már ez az alapja a sztorinak, hogy ki nyeri meg a bajnokságot.
Ez az E/3-as szemlélet most kicsit zavart mert néha azt se tudtam, hogy akkor most ezt vagy azt épp ki is gondolja/mondja, kellett egy kis idő még megszoktam.
Érdekel a történet folytatása, sok lehetőséget látok benne, kíváncsi vagyok mi lesz ebből az egészből, remélem azért kiforrja majd magát egy erős sorozattá, a kicsit gyenge kezdés ellenére.
Már az első oldaltól magába szippantott ez az izgalmas fantasy. Lassan épül fel az egész történet, de nem bántam mert így teljes bepillantást kaphattam ebbe a különleges világba. Az írónő lépésről-lépésre építi fel az egész könyvet, eléggé hosszú volt, nem mondom, hogy olvastatta magát, mert néhol nem így éreztem. Azért az látszott, hogy ez még csak egy kis bevezető a többi kötet előtt, voltak benne bakik és fura dolgok, de ezt elnézem, mert egy sorozat első részéről van szó.
A szereplők nagyon jól ki lettek dolgozva, szépen beleépülnek a történetbe és itt nem csak a főszereplőkről van szó, hanem a mellékszereplők is eléggé összetettek.
A főszereplő, Celaena az orgyilkos, az alvilág királynője. Vele szemben kettős érzéseim vannak.
Egyrészt: Imádtam, tökéletes választás volt az írónő részéről. Okos, bátor, talpraesett és még humora is van. Ez a lány pont az a karakter akire, egy ilyen ütős történetnek szüksége van. Szerettem a gondolkodás módját, a világ szemléletét, azt, hogy még azután is amiken keresztül ment, még mindig van ereje küzdeni. Hiába veszélyes és arrogáns orgyilkos, mellette még ott lapul benne a sérült lelkű gyermek.
Másrészt: Néha olyan érzésem volt, mintha kettős személyiség lenne. Volt a veszélyes orgyilkos, aki semmitől sem fél, egy évet haláltáborban töltött, ahol majdnem halálra fagyott, éhezett és megkorbácsolták, ezzel szemben pedig volt egy hisztis picsa, aki állandóan rebegtette a szempilláit, teleette magát édességgel, és bedurcizott, mert nem hívták meg a bálba. Fura volt az is, hogy színpompás ruhákba bújt, mert ő mennyire szereti a divatot, de ezzel szemben azért egy veszélyes orgyilkos. Ez számomra ellentmondásos volt, mert, hogy várja el, hogy az ellenfelei komolyan vegyék és féljenek tőle, ha ő talpig puccban parádézik. Meg néha jobban el volt foglalva azzal, hogy mások megdicsérjék a szépségét és elpiruljon a körülötte zsongó férfiak bókjaitól, mint, hogy utána járjon a furcsa dolgoknak a palotában. Nem beszélve arról, hogy ha olyan tapasztalt orgyilkos, hogy lehet az, hogy bárki belopózhat a szobájába, még akkor is amikor ő ott alszik és nem veszi észre, hogy krétanyomokat firkál az ágya alá vagy egy zacskó édességet hagy az asztalon (amiben akár méreg is lehetett volna, hisz valaki gyilkolja a bajnokság résztvevőit, erre ő gondolkodás nélkül megeszi az édesség felét, amitől majd piros foggal kell a templomba mennie, wtf???). Oké, persze még csak 18 éves, nem várhatom el tőle, hogy ne foglalkoztassák az ilyen dolgok, ezt el kellett fogadnom olvasás közben és a könyv vége felé ez nagyjából sikerült is.
Dorian, a herceg néha kicsit idegesítő volt számomra, nem jött be az arrogáns, rámenős stílusa. Igaz a történet közepe felé azért már látni lehetett, hogy mélyebb karakter ő ennél. Hiába az apja vasakarata, hogy méltó utódja legyen, mégsem hisz az ő nézeteiben és többször ennek a herceg hangot is ad, még akkor is, ha tart az apja haragjától, viszont néha pedig pont ezért nem mer vele szembeszállni, mert fél tőle.
Caol-t, Westfall testőrkapitányt viszont megkedveltem, tetszett a visszafogott, hűvösebb viselkedése és, hogy a munkáját nagyon komolyan veszi. Az emberei szeretik és tisztelik őt, fiatal kora ellenére. Az orgyilkossal szemben is próbál határozott és szigorú lenni, de hiába a hűvös, mogorva álarca, mégis a kiképzések közben egyre közelebb kerül Celaena-hoz, néha megmutatja érzelmes oldalát is.
Nehemia, Eyllwe hercegnője, fura volt nekem, néha nem tudtam hova tenni őt. Kedvesnek és ártatlannak tűnt de voltak fura dolgai. Amikor a bajnokságon Káin és Celaena küzdött elkezdett jeleket rajzolni a levegőbe és ez senkinek nem tűnt fel? Vagyis hát végül is feltűnt mert Dorian is észrevette de nem érdekelte, miért tette ezt? A királyt sem? Ez kissé érthetetlen volt.
Kaltain-t már az elejétől kezdve utáltam. Ő az a tipikus beképzelt lepcses szájú lány, aki mindenbe beleüti az orrát és csak egy cél élteti, hogy elnyerje a herceg szívét, nem számít milyen áron.
Adarlan királya, akinek a neve rejtély maradt, egyáltalán nem volt szimpatikus, érezni lehetett már az elejétől fogva, hogy valami sötét, fura dolog lengi körül és hogy világrengető tervei vannak, nem számít hány ártatlan emberen is kell átgázolnia.
A rejtély és a próbák is izgalmasak voltak, fenntartották az érdeklődésemet, bár a próbáknál, néha olyan érzésem volt, hogy hamar el lettek intézve, pár mondatban túl is lépett rajtuk az írónő. Ezekről még egy kicsit bővebben is olvastam volna, ha már ez az alapja a sztorinak, hogy ki nyeri meg a bajnokságot.
Ez az E/3-as szemlélet most kicsit zavart mert néha azt se tudtam, hogy akkor most ezt vagy azt épp ki is gondolja/mondja, kellett egy kis idő még megszoktam.
Érdekel a történet folytatása, sok lehetőséget látok benne, kíváncsi vagyok mi lesz ebből az egészből, remélem azért kiforrja majd magát egy erős sorozattá, a kicsit gyenge kezdés ellenére.
"Celaena hangos csattanással bevágta a helyére a pengét, és pillanatnyi habozás nélkül kihúzta a két vadászkést.
Drága öreg barátaim.
Gonosz mosoly jelent meg az arcán."
Összességében:
Szerettem a könyvet, meg nem is, de mégis volt valami amiért olvasni akartam. Leginkább a világ felépítése és annak története érdekelt a legjobban, ez nagyon szépen ki lett dolgozva, fel lett építve. A főszereplőn még van mit csiszolni, mégis kíváncsi vagyok a következő részekre.
Szerettem a könyvet, meg nem is, de mégis volt valami amiért olvasni akartam. Leginkább a világ felépítése és annak története érdekelt a legjobban, ez nagyon szépen ki lett dolgozva, fel lett építve. A főszereplőn még van mit csiszolni, mégis kíváncsi vagyok a következő részekre.
Könyvinfó:
Írta: Sarah J. Maas
Eredeti cím: Throne of Glass
Kiadó: Könyvmolyképző
Megjelenés: 2013.
Oldalszám: 544. oldal
Sorozat: Üvegtrón 1. része
Besorolás: fantasy, ifjúsági, romantikus
Írta: Sarah J. Maas
Eredeti cím: Throne of Glass
Kiadó: Könyvmolyképző
Megjelenés: 2013.
Oldalszám: 544. oldal
Sorozat: Üvegtrón 1. része
Besorolás: fantasy, ifjúsági, romantikus
Értékelésem:
Megjegyzés küldése