Könyvmolyka

Fülszöveg:

Nem kellene akarnod őt.

Amikor a mostohabátyám, Elec a gimi utolsó évében hozzánk költözött, nem voltam felkészülve arra, hogy mekkora szemét.

Utáltam, hogy bunkón viselkedik velem csak azért, mert nem akar ott lenni.

Utáltam, hogy lányokat hoz haza a suliból és visz fel a szobájába.

De amit a legjobban utáltam, az az volt, ahogy a testem akaratom ellenére reagált rá.

Először azt hittem, csupán kőkemény, tetovált izmai és markáns arca lehet vonzó benne. De a dolgok új irányt vettek köztünk, mígnem egy éjjel minden fenekestül felfordult.

Aztán épp olyan gyorsan, ahogy betoppant az életembe, már vissza is ment Kaliforniába.

Évek teltek el, mire újra láttam Elec-et.

Amikor a tragédia lesújtott a családunkra, újra szembe kellett néznem vele.

És szent ég, a kamasz, akiért egykor megőrültem, most férfivá érett, aki egyenesen az eszemet vette!

Volt egy olyan érzésem, hogy megint darabokra törik majd a szívem.

Perzselő vágy és nyers erő. Láss a mélyére!

Véleményem:

Mostanában úgy szeretnék egy olyan könyvet olvasni, ami tényleg tetszik. Megakadt a szemen ezen a könyvön. A borító, szerintem jól néz ki, nekem tetszik. A fülszöveg felkeltette az érdeklődésemet, mondom teszek egy próbát... Hát nem kellett volna. 

Adott két 17 éves érzelmileg túlfűtött tini, akik mostohatestvérek és természetesen vonzódnak egymáshoz, nem is kicsit. Nem szabadna összejönniük, de mégis megteszik, aztán el kell válniuk, de a sors úgy hozza, hogy 7 év múlva újra találkoznak. Aztán jön a lelki őrlődés, bonyolult családi háttér leleplezése, újra egymásra találás és happy end.

Az egész történetet olyan semmilyennek éreztem, kb. nulla érzelmet váltott ki belőlem. Olyan rakjunk össze két karaktert és aztán lesz ami lesz az egész sztori. A főszereplők borzasztóak, semmi karakterfejlődés nem történik, pedig 7 év telik el közben és még mindig úgy viselkedik mindkettő, mintha még mindig 17 évesek lennének. Elec nekem fura volt. Az elején tényleg nagyon szemét volt Greta-val, de utána mikor kezdett megnyílni neki, kicsit átesett a ló túloldalára és túl nyálas lett. 

Greta-t, meg sem ismerhettük rendesen, mert az egész karaktere csak az Elec iránti rajongásából állt semmi másból. Nem is értettem miért akarja az elején mindenáron Elec-et megérteni, vele lenni, mikor állandóan olyan szemét módon bánik vele, hogy én az ő helyében már az első találkozáskor felpofoztam volna. De nem, ő csak tűri a megaláztatásokat, meg a bunkó stílusát, sőt ez tök romantikusnak van beállítva, mert nem baj, ha sárba is tipor, ha mellette tök szexi kockás hasa van, meg tetkói, meg piercingjei mindenhol (igen ott is), akkor minden meg van neki bocsájtva. A valóság szerintem nem ilyen, mert melyik lány szereti, ha így bánnak vele minden ok nélkül? Hát én nem az tuti. Még akkor sem, ha a srácnak kissé bonyolult családi háttere van (ami beleillene egy argentin szappanoperába), akkor sincsen semmi mentsége rá, hogy így bánjon egy lánnyal, főleg olyannal aki elvileg tetszik is neki. Nálam akkor ásta el magát teljesen, amikor kijelentette hogy ő sosem csalná meg a barátnőjét, mert nem tudná ezt tenni vele, olvasok tovább, pár oldal múlva...hoppá megcsalta. Vagy a csók nem számít annak, mert szerintem igen, de ez csak az én véleményem.

A második rész, ami Elec szemszögéből lett írva totál fölösleges volt. Nagyon untam ezeket a részeket, mert szinte ugyanaz volt, amit már olvastam kb. 100 oldallal korábban. Olyan érzésem volt, mintha az írónő csak átmásolta volna ezeket a részeket, hogy növelje az oldalak számát, vagy nem is tudom miért kellett. De ha már annyira át akarta adni Elec szemszögéből is a történteket, ne már, hogy ugyanazok a mondatok legyenek szóról szóra, mint Greta szemszögéből. Vagy nem volt több ihlet? Akkor inkább hagyni kellett volna a fenébe, hiszen történet szempontjából úgysem tesz hozzá semmit sem.

Ez volt az első Penelope Ward könyv amit olvastam, de talán a negatív véleményem ellenére is adok még egy esélyt neki. Kíváncsi vagyok Chelsea könyvére is, mert ő legalább egy normális karakternek tűnt, talán az a könyv jobban fog tetszeni.

Összességében:

Ez a könyv nekem nem igazán jött át, nem is ajánlom senkinek sem. Persze sokan vannak akik szerették a történetet, nincs is ezzel semmi baj, csak nekem nem jött be. Olyan semmilyen sztori volt, semmilyen szereplőkkel. Talán Chelsea története jobb lesz, legalábbis nagyon remélem.