J. J. McAvoy - Black Rainbow - Fekete szivárvány
Fülszöveg:
Egy sorsfordító találkozás története.
Az érzéki egyhetes kaland után, amit a bárban megismert zenésszel átélt, Thea Cunning nem hitte, hogy valaha újra látja Levi Blacket.
Majd elérkezett a hétfő reggel, és ráébredt, hogy a korábbi szeretője nemcsak a professzora, hanem Massachusetts állam egyik legmenőbb büntetőügyvédje is.
Mivel a kurzuson mindenki abba a tizenkét diákból álló csoportba akar bekerülni, akiket Black professzor a szárnyai alá vesz, a feszültség egyre csak fokozódik. Thea az óra leadását fontolgatja, tekintettel az együtt töltött szenvedélyes hétre és a tagadhatatlan vonzalmukra. Végül is vannak más (kevésbé dühítően szexi) jogászprofesszorok is az egyetemen.
Ám hogy elérje célját és kiszabadítsa az apját a börtönből, Thea tudja, hogy a legjobbtól kell tanulnia – és az nem más, mint Levi Black.
De lehetséges a legjobbtól tanulni anélkül, hogy a legjobb ágyában kötnénk ki?
"– Nem vagy fekete szivárvány. Látom minden színedet. A múltban talán az voltál, de jelenleg semmiképp sem vagy."
Véleményem:
Molyos értékelések alapján, elég magas százalékon áll a könyv, így azt gondoltam ezzel nem nyúlhatok mellé. Hát...nekem ez most nem.
Pedig elég nagy reményeket fűztem hozzá, mert szeretem a titkos tanár-diák kapcsolatokról szóló könyveket. Kár, hogy ebből a történetből ez szinte teljes mértékben hiányzik, vagyis inkább úgy mondanám, hogy nem kapott eléggé nagy hangsúlyt, mint vártam volna. Zavar, mert azt gondoltam erre épül majd a sztori.
Maga a könyv tele volt klisékkel, itt szinte minden volt, amit csak el tudunk képzelni:
- titkos viszony
- színes bőrű szereplő
- tragikus múlt
- szerelem első látásra
- gazdag, túl jóképű és túl tökéletes pasi, zenél és jól is főz és az ágyban egy félisten (természetesen)
- határozott megjelenésű, de érzelmileg bizonytalan lány
- stb.
A cselekmény túl egyszerű és nekem túlontúl nyálas is volt. Thea és Levi egy bárban ismerik meg egymást, persze rögtön megtörténik az a bizonyos és eldöntik , hogy egy hetet együtt töltenek, majd a hét végén elválnak útjaik. Azt gondolnám, hogy ez az időszak arról szól, hogy megismerjék egymást azért valamilyen szinten, de 90 % -ban csak a szexről szól. Mindezek után mikor Thea bemegy a jogi előadásra, rádöbben, hogy a professzora nem más, mint Levi, akivel az elmúlt hetet töltötte. Itt egy kicsit kerülgetik egymást, eközben pedig visszaemlékezéseket olvashatunk a múltból, a közös hetükről. Ez engem nagyon zavart, mivel a múlt az konkrétan egy héttel a jelen előtt történt. Ráadásul nem ad hozzá a cselekményhez semmit, mivel, mint már említettem csak szexeltek egész végig.
Levi egyébként az állam leghíresebb és legsikeresebb (mi más persze) védőügyvédje. Kicsit nehezen hiszem el, hogy nem is tudta Thea ki is Levi pontosan, hisz ő is ügyvédnek készül csak ismeri a legfontosabb személyeket a szakmában, ráadásul nem is tudta ki lesz a tanára? Ez is furcsa volt számomra.
Az meg, hogy Thea apját ki miatt is ítélték el, nagyon nem tetszett. Ne már!!! Most komolyan? Azért jobbat is ki lehetett volna találni.
Az utolsó 100 oldal meg szinte tönkretette az eddig se túl izgalmas könyvet. Miért is kellettek bele ezek a dolgok? A könyv végéről meg ne is beszéljünk. Ennél rosszabb és nyálasabb véget el sem tudtam volna képzelni...
"Felnéztem az égre, próbáltam visszagyűrni a könnyeket, de attól, amit láttam, nevetnem kellett. – Nézz fel, apu! Nézd a szivárványt!"
Összességében:
Kíváncsi voltam a könyvre nagyon, csak jókat olvastam róla, így gondoltam nekem is tetszeni fog. Hát nem egészen...
Nehezen kötött le a cselekmény és túl klisés is volt számomra. A múlt cselekményeit teljesen feleslegesnek tartom, mivel semmit nem ad hozzá a történethez, csak arról szóltak hogyan és hányféleképpen tudják csinálni a dolgokat... Tudom, tudom, hogy rajta van az erotikus címke, de ez már kicsit sok volt.
A tanár-diák viszony meg nem volt kidolgozva rendesen, többet vártam volna, de sokkal. Nagyon el lett bagatelizálva, semmi probléma nem akadt ebből a könyvben és sajnos sokszor úgy éreztem, hogy bedob valamit az írónő és nem kezd vele semmit, ilyen például Thea múltjában elszenvedett dolgok. Az ügyvédes és a nyomozós szál jó ötletnek tűnt, de nem kapott eléggé nagy hangsúlyt, így számomra csak gagyinak tűnt.
Thea benyögései "Argh..., Urgh..." és társaiktól éreztem, hogy egyenként halnak el az agysejtjeim. Ezek helyett, máshogy is le lehetett volna írni, zavaró volt számomra.
Egynek el ment nem volt olyan rossz, nem egy magasröptű olvasmány és mély nyomot sem hagyott bennem, de aki szereti a romantikus könyveket, annak hátha tetszeni fog.
"Bizonyos fokig mindenki sebzett, mindannyian küzdünk valamivel. A különbség az, hogyan kezeljük őket."
Könyvinfó:
Értékelésem:
