Könyvmolyka

Fülszöveg:

Harmadéves ​doktorandusz hallgatóként Olive Smith nem hisz a tartós romantikus kapcsolatokban, de a legjobb barátnője igen, és emiatt kerül ebbe a helyzetbe. Ahhoz, hogy Anh-t meggyőzze, hogy randizik és jó úton halad a „boldogan éltek, míg meg nem haltak” felé, többre van szüksége néhány kézlegyintéses Jedi-trükknél. A tudósoknak bizonyítékok kellenek. Úgyhogy, mint bármelyik magára valamit is adó biológus, Olive pánikba esik és megcsókolja az első férfit, akit meglát.

Ez a férfi nem más, mint Adam Carlsen, a fiatal, menő egyetemi tanár, aki közismert seggfej. Ezért Olive teljesen padlót fog, amikor a Stanford ügyeletes labor-zsarnoka beleegyezik, hogy titokban tartja a színjátékot, és a kamupasija lesz. De amikor egy nagy tudományos konferencia félresikerül, és Olive karrierje Bunsen égőre kerül, Adam újra meglepi határozott támogatásával és még határozottabban… kockás hasával.

Hirtelen a kis kísérletük veszélyesen közel kerül ahhoz, hogy lángra kapjon. Olive pedig rájön, hogy egy szerelemmel kapcsolatos hipotézisnél csak az bonyolultabb, ha a saját szíve kerül a mikroszkóp alá.

"Olive még mindig sírt, de még sosem volt ennyire boldog. Úgyhogy kimondta, valószínűleg a legrosszabb akcentussal, amit a férfi valaha hallott.

– Ik hou van jou, Adam."

Véleményem:

Sajnos ez most annyira nem kapott meg. A körülötte lévő nagy felhajtást azért nem annyira értem. Nem volt rossz, de annyira azért jó sem. Aranyos kis történet volt de nem jött az a hűha érzés, amit vártam tőle.

A karakterek néha idegesítőek voltak, főleg a határozatlanságuk miatt. Olive néha annyira gyerekesen viselkedett, mint egy kamasz.

Carlsen karaktere még érdekesnek tűnt, de valahogy úgy éreztem nem ismerhetjük meg úgy igazán.

Ez a hallgassuk el a dolgokat és hazudjunk, majd ettől minden jó lesz dolog, engem nagyon idegesített. Végül is tudósokról beszélünk, ne már! Drága Olive hát kiböki a szemed az igazság, de mégsem látod meg! Annyira nem állt jól ez ennek a kötetnek.

A nagyon klisés dolgoktól meg csak a szememet forgattam. Nem kötelező ám ezeket a dolgokat beletenni egy romantikus könyvbe. Megsúgom, ezek nélkül százszor jobb lett volna.

Itt van pár példa:

 "…valamilyen okból Olive nem tudta megállni, hogy ne bámulja Adam Carlsen meztelen bőrét, mintha itáliai márványtömb lenne…”