Fülszöveg:

Parázs ​vagy?

* Fokozott állóképesség

* Étvágytalanság

* Dühkitörések

* Csillapíthatatlan szomjúság

* Szépség és erő

* Férfi

Hívja a forróvonalat, ha ezek a tünetek váratlanul jelentkeznek!

Charlie Bennetről kiderül, hogy a fentiek mindegyike illik rá, kivéve az utolsót. Mert megtévesztő neve ellenére Charlie minden ízében nő, és egyáltalán nem akarta, hogy bármi köze legyen a parazsakhoz… egészen addig a napig, míg fel nem fedezte, hogy bizony ő is az.

Minden akkor kezdődött, amikor fertőzött denevérek megharaptak egy csapat embert, és létrejöttek a ma vámpíroknak hívott lények. Ezután a férfi vámpírok embernőket ejtettek teherbe, és ennek eredményeként kialakult a csupa férfiból álló szépséges faj, a parázs. A pusztítóan jóképű, emberfeletti torzszülöttek.

Charlie az első női parázs, vagy más néven a Kaptár egyszarvúja – a Kaptár nem más, mint egy lezárt terület Portlandben, amit az emberek jelöltek ki a vámpíroknak és a parazsaknak, hogy elszigeteljék őket a társadalom többi részétől.

Hogy mi a gond? A Kaptár tele van, és csak néhány kiválasztott kap rá engedélyt, hogy ott éljen. Hogy egyáltalán éljen. Ha Charlie ki akarja vívni magának a jogot arra, hogy a Kaptár lakója lehessen, túl kell élnie a selejtezést – egy sor halálig tartó küzdelmet. És hogy mi benne a legszebb? Hogy csak azért, mert lány, nem részesül különleges bánásmódban.

Viszont jó, hogy ott van Ryder, a parazsak titokzatos főrendőre, aki mintha mindig ott állna mögötte. De amikor a titkok kezdenek a felszínre bugyogni, egy srác nem lesz elég, hogy megmentse.

"Ha eljött a vég, én nem gyáván óvakodom elé, hanem felszegett fejjel, és önbizalomtól csillogó, parázs-tekintettel csinálom végig."

Véleményem:

Az értékelések nagyon félrevezettek. Sajnos nem azt kaptam, amit vártam…

A történet alapötlete nagyon jó, de sajnos nincsen kifejtve, nagyon hiányos az egész. Számomra még az sem derült ki, hogy most a jelenben vagy a jövőben játszódik.

A könyv főhősnője Charlie, aki egy olyan világban él, ahol az emberek, a vámpírok és a hibridek, akik félig emberek és félig vámpírok, más néven parazsak (miért is???) egymás mellett élnek. Parázs elvileg csak férfi lehet, valamilyen genetikai ok miatt. A vámpírok és a parazsak egy Kaptár nevezetű helyen élnek, kizárva az embereket. Igaz az itt lévő hierarchia sincs rendesen kifejtve, meg azt sem értem, hogy nem támadnak meg embereket és szívják ki a vérüket, végül is vámpírok nem? Na, mindegy is. Charlie utálja a vámpírokat és a parazsakat egyaránt, de egyszer csak ő is produkálni kezdi a tüneteket és kiderül, hogy ő is parázs, méghozzá az egyetlen női parázs. Ő maga ez miatt egyszerűen csak egyszarvúnak hívja magát, később többen is így szólítják. Most hagyok időt ezt feldolgozni… Tudom, tudom, én sem értem.

Aztán megjelenik itt is egy ijesztő, traumatikus múlttal rendelkező, szexi, pasi Ryder személyében, aki természetesen megmenti a Charlie-t és felkészíti a selejtezőre. Mivel csak azok a parazsak maradhatnak életben, akik túlélik a selejtezőt. Annyiszor, de annyiszor elmondta Charlie, hogy milyen dögös Ryder, hogy a végén már a falat kapartam. Ráadásul nem egyedül van, van öt társa is akik mily meglepő nagyon dögösek. Amúgy az összes parázs dögös, de ők a legdögösebbek. Na itt már annyira kivoltam, hogy mondom ezt a könyvet már csak a selejtező mentheti meg, de azt még lezavarták pár oldalban, hogy utána Charlie megint nyivákolhasson a szexhiánya miatt. Pfff… kiégtem ezen a ponton, de mondom most már elolvasom ezt a könyvet, ha a fene fenét eszik is.

A másik fölösleges dolog az a fekete, meleg pasi Jared, aki a legjobb barátja lesz Charlie-nak a Kaptárban. Mondjuk három értelmes mondatot nem váltanak, így nem is értem mire ez a nagy barátság, amiért még az életedet is feladnád, de mindegy.

Charlie szerintem a legidegesítőbb női karakter akivel eddig dolgom volt. Érettségi szint nulla sajnos, nem elég, hogy káromkodik össze-vissza, és olyan szavakat használ, amiket szerintem egy 21 éves tuti ki nem ejt a száján, de állandóan nyafog a szexhiánya miatt, ráadásul tök fölöslegesen keménykedik.

Charlie és Ryder kapcsolata, ha lehet ezt kapcsolatnak nevezni is semmilyen, csak a szexuális vágyakozásról szól, merthogy tutira nem ismerik egymást az biztos. Egyetlen mély beszélgetés nem volt köztük.

Na a szóhasználattól robbant az agyam rendesen. Ki beszél így?

– vámpír helyett vámp

– mikrofon helyett miki

– öribari

– buli helyett bulika

– kiba dolog

– Akarsz csörögni?

– Na mi a stájsz? Ezt amúgy Charlie mondja…

"– A semmiből érkeztél, és teljesen lefegyvereztél. Ismét megtanítottál érezni. És most nem tudom, mi a francot kezdjek ezzel. Nem tudom, mire vagyok kész…"

Összességében:

Nem volt annyira rossz, de jó sem. Érdekes világot építettek fel az írónők, de itt véget is ér a dolog. Hiányzott belőle a mélység, ami megfogja az olvasót és berántja ebbe a világba. A szereplők semmilyenek voltak, nem igazán lehetett megkedvelni őket, mivel nem lettek rendesen kidolgozva. Maga a történet jó lenne, de a kivitelezés hagy némi kivetnivalót maga után. A nyelvezet meg botrányos, szörnyű.

"Talán a parázzsá válás nem is akkora átok, mint aminek tartottam. Talán sokkal több volt annál."

Könyvinfó:

Írta: Jaymin Eve - Leia Stone
Eredeti cím: Ash
Kiadó: Könyvmolyképző
Eredeti megjelenés: 2015.
Oldalszám: 276. oldal
Sorozat: Kaptár - trilógia 1. része
Besorolás: fantasy, ifjúsági, romantikus

Értékelésem: