Fülszöveg:

Sose ​átkozz meg boszorkányt!

A Château Renard szőlőültetvény évszázadokon át a szőlő boszorkányainak tehetségétől függött, akiknek bűbája létrehozta a völgy világhírű borát.

Ám miután átkot szórtak rá, sorcière Elena Boureanu elvesztette képességét. Most, hogy megtörte az átkot, ami egy mocsár sekély vizébe kényszerítette, és legyengítette varázserejét, Elena küszködik, hogy visszatérjen korábbi életébe. Időközben azonban öröksége – a szőlészet – egy jóképű idegen tulajdonába került.

Jean-Paul Martel csak és kizárólag a tudományra esküszik. Elutasítja a babonát, és távol áll tőle a helybeliek hite a boszorkányokban. Elena viszont járatos a bűbájban, és tudja, hogy a szőlészet hemzseg a rontástól. Hogy maradhasson, és meggyógyítsa a szőlőültetvényt, titkolnia kell valódi kilétét és a bosszúszomjas terveit is az ellen a személy ellen, aki ellopott hét évet az életéből. Nem nyugszik, amíg szembe nem száll a gonosz erőkkel, amik őt, Jean-Pault és a szőlőboszorkányok ősi örökségét fenyegetik Chanceux Valley dimbes-dombos vidékén.

Hagyd, hogy elvarázsoljon!

Véleményem:

Ez a könyv úgy került hozzám, hogy csak bementem a könyvesboltba körülnézni. Igazából nem is akartam semmit sem venni, de amikor megláttam, hogy milyen gyönyörű ennek a könyvnek a borítója, egyszerűen nem tudtam otthagyni. Tudom, tudom, nem szabad így vásárolni, de miután a fülszöveget is elolvastam, gondoltam ez csak jó lehet. Hát…

Nem volt rossz, de nagyon hiányzott belőle valami. Eléggé kidolgozatlannak érzem a könyvet. Nem tudjuk meg pontosan, hogy mikor is játszódik a történet, én az elején teljesen azt hittem, hogy a jelenben vagyunk, de pár utalás után rá kellett jönnöm, hogy nagyon nem, hiszen még csak nem rég fedezték fel az autó mobilt. A szerelmi szál meg annyira kiforratlan, lagymatag valami, hogy kb. felesleges is volt bele írni. Értem én, hogy a varázslatokon, meg a nyomozáson van a fő hangsúly, de azért egy kis izzás nem ártott volna, hogy hitelesebb legyen a kapcsolatuk. Nekem így furcsának hatott, hogy ilyen hirtelenjében alakult ki köztük a szerelem. 

A könyv közepe fele már nem azért olvastam olyan gyorsan, mert olyan izgalmas volt, hanem, hogy mielőbb befejezhessem. Ezen az érzésen sajnos a karakterek sem segítettek túllendülni. Nekem nagyon semlegesek voltak, egyiket sem tudtam megkedveli úgy igazán. Mikor beindulnak igazán az események, akkor sem tudtam izgulni értük, mert nagyon sokára esett le nekik, hogy ki is a főgonosz, kicsit bugyutának tűntek ettől a szereplőink. 

A francia szavak értelmetlen és indokolatlan felbukkanása nekem nagyon zavaró volt, de lehet csak azért, mert szinte semmit sem értek franciául. 

Viszont, hogy ne csak rosszat mondjak, a helyszíni leírások és a sokféle boszorkány bemutatása az tetszett, ötletes volt. Könnyen magam elé tudtam képzelni ezt a franciaországi falut, ahol a történetünk játszódik. A vidéki élet jellemzése, a szőlőbirtokok és a borok alapos bemutatása olyan volt, mintha olvasás közben én is ott járnék. Szinte éreztem a szagokat, illatokat, a gyógynövények különleges aromáját, a puha földet a talpam alatt.

Ha jól láttam még ezenkívül két kötete van a sorozatnak, de szerencsére ezek a könyvek, kerek egész önálló történetek, így nem kell a függővég miatt aggódni. Azt, hogy én elolvasom-e a következő részeket, majd meglátjuk. 

Összességében:

Kicsit hiányosnak és kiaknázatlannak érzem a történetet, de maga a könyv hangulata feledteti velem ezt az érzést. A szőlőbirtokok és a borkészítés iránti szeretet és tisztelet átitatja a könyv minden oldalát, amitől igazán varázslatos és különleges lesz ez a regény. Ajánlom mindenkinek aki egy könnyed fantasyre vágyik. 

Könyvinfó:

Írta: Luanne G. Smith
Eredeti cím: The Vine Witch
Kiadó: Könyvmolyképző
Megjelenés: 2022.
Oldalszám: 320. oldal
Sorozat: A szőlő boszorkánya 1. rész
Besorolás: fantasy, romantikus

Értékelésem: