Fülszöveg:

Mióta két éve elraboltak és eladtak, zúzódások borítják a testemet. Némaságba burkolózva szenvedek, de nem vagyok hajlandó megtörni.

Nem és nem.

Egészen addig, míg meg nem ismerem Őt. Elder Prestet, az egyetlen embert, aki amikor rám nézett, tényleg engem látott. Az egyetlen embert, aki még a gazdámnál is kegyetlenebb. Olyan okokból akar engem, melyeket nem érthetek. Kibérel egy éjszakára, majd otthagy. Aztán visszatér. És onnantól fogva még bonyolultabbá válik az életem.

Egy elrabolt és eladott lány sokkoló és kegyetlen története.

Csak erős idegzetűeknek!

Véleményem:

Az ilyen könyvek mindig vegyes érzéseket keltenek bennem, mert vagy nagyon rosszak vagy nagyon jók. Amúgy sem igazán lehet egy ilyen témájú könyvre azt mondani, hogy tetszett, mert ebben a témában nincs semmi, ami szép lenne. Én inkább úgy fogalmaznék, hogy lekötött a történet, elég hamar ki is olvastam. Pimlico élete borzasztó és nagyon megdöbbentő. De a legszörnyűbb az egészben az, hogy ilyen létezik. Ilyen van a való világban is, és ez az, ami a könyv olvasása közben ott lebeg az ember feje felett, ami nem hagyja nyugodni a gondolatait, miután becsukja a könyvet. Nagyon erőteljesen hat az ember lelkére, főleg úgy, hogy a karakterek gondolatait olvashatjuk leginkább. Így aztán végképp teljesebb képet kapunk, mit éreznek, mi jár a fejükben.

Nem egy kapkodó mű, nekem kicsit vontatott volt az egész történet. A karaktereken van a fő hangsúly, nem a cselekményen, mint már említettem az ő legbensőbb gondolataikat mutatja be. 

A címkék alapján azért nem egészen erre számítottam. Zavart, hogy nem voltak konkrétan leírva a dolgok, hogy pontosan mik is történtek Pimm-el. Azt írja a személyes naplójában, hogy le sem írja mit tett vele... De ne már! Akkor minek rá ennyi címke? Miért van oda írva a fülszövegre, hogy csak erős idegzetűeknek? Nem értem... Minek vezet naplót a lány, ha még akkor sem tud megnyílni amikor ír, így nem tud nekünk sem olvasóknak megnyílni teljesen, olyan, mintha ki akarna zárni minket az eseményekből és ez nagyon nem jó dolog. 

Most pedig beszéljünk kicsit a szereplőkről.

Pimlico: csodálatos a kitartása, nagyon bátor és soha nem adja fel. A testét és a lelkét is megtörik, bántalmazzák, megalázzák, mégis van benne annyi akarat, hogy ellenáll. Neki már csak a hangja maradt, ami ténylegesen az övé és azt semmi áron nem adja, kerül, amibe kerül.

Alrik: konkrétan egy elmebeteg őrült, egy igazi rohadék. Nagyon rémisztő belegondolni, hogy ilyen emberek a valóságban is vannak, sajnos többen, mint kellene és ez nagyon ijesztő érzés. Arra azért kíváncsi lettem volna, hogy ő miért lett ilyen ember, nem derül ki.

Elder: hát igen... Sötét, titokzatos férfi és biztos, hogy nem ő a herceg a fehér lovon ennyi kiderül számomra is. De még nem nagyon tudom őt hova tenni, mert eléggé kiismerhetetlen. Nagyonveszélyes, de ugyanakkor bizonyos szinten meg gondoskodó. Nem tudom, el kell majd olvasnom a többi kötetet, hogy teljes képet kapjak róla.

Pimlico és Elder hát úgymond kapcsolata/vonzódása, nagyon lassan bontakozik ki, de mégis különleges, hisz szavak nélkül is megpróbálják megérteni, megfejteni a másikat. Mindenesetre érdekes a kapcsolatuk, kíváncsi vagyok, hogy fog folytatódni, ha megjelenik egyáltalán magyarul.

"Azt… azt hittem, hogy képes leszek rá. Azt hittem, hogy képes leszek leírni neked, hogy mit művelt velem. De nem vagyok."

Összességében:

Ez nem egy tündérmese, ez egy felkavaró és sötét könyv, ami valóságos dolgokkal foglalkozik. A cselekmény tényleg elég beteges, viszont nincs annyira részletesen kifejtve. Nyomasztó az egész történet, mert ha belegondolunk hány ilyen gonosz ember van a világban, hány nőnek kell szenvednie ilyen dolgok miatt? És ez az, ami nagyon megrázó lelkileg. A történet maga pörgős, olvastattja magát, a függővég miatt pedig kíváncsi vagyok a folytatásra is. 

Könyvinfó:

Írta: Pepper Winters
Eredeti cím: Pennies
Kiadó: Könyvmolyképző 
Megjelenés: 2022.
Oldalszám: 360. oldal
Sorozat: Dollár 1. része
Besorolás: erotikus

Értékelésem: