Mariana Zapata - Dear Aaron - Kedves Aaron!
Fülszöveg:
Csak egy dologgal nem számolt…
Ruby Santos pontosan tudta, mire vállalkozik, mikor jelentkezett, hogy egy tengerentúlon állomásozó katonával levelezzen. Az utasítások egyszerűek: egy levél vagy e-mail hetente, ameddig a bevetése tart. Egyéb csomagok küldése nem szükséges.
Ruby már túl volt mindezen. Azt hitte, tudja, mire számíthat. Csak azzal nem számolt, hogy beleszeret a srácba.
Üdítően őszinte romantikus történet, egyedi stílusban.
Vidd el magaddal!
"…mindig ezt kell tennie az embernek, minden egyes alkalommal. Valahogy talpra kell állítanod magad, még akkor is, ha tele vagy kék-zöld foltokkal, fáj mindened, és legszívesebben csak elterülnél, és úgy maradnál örökké."
Véleményem:
Az írónőtől ez volt az első könyvem. Láttam, hogy ez egy slow burn stílusú regény és kíváncsi voltam rá milyen, hisz szerintem nem is nagyon olvastam ilyesmit. Most a hangulatom is megvolt hozzá és meg kell mondjam nem is volt rossz, sőt…
Ruby Santos egy 23 éves, kedves, életvidám lány, aki egy alapítványon keresztül olyan katonákkal levelezik, akik a tengerentúlon állomásoznak. Ruby már tudja mire számíthat, hiszen Aaron Hall már a harmadik katona akinek segít a leveleivel túlélni messze az otthonától. Nehezen indul a kapcsolatuk, de lassacskán megnyílnak egymásnak, majd több hónapon keresztül leveleznek, ismerkednek. Az elején szokatlan volt ez a sok levelezés, üzenet váltás, de aztán belerázódtam. Még nem is olvastam olyan regényt, ahol szinte a fél könyv ilyenekből áll.
Az üzeneteken keresztül ismerhetjük meg mi is a karaktereket. Ruby, aki egy tehetséges, végtelenül kedves lány, mégis eléggé önbizalomhiányos és az sem segít rajta, hogy a családja még mindig gyerekként kezeli.
Aaron, aki már egész fiatalon a seregbe lépett, mert nem tudta mihez is kezdjen az életével, sőt még most is a saját útját keresi.
A barátságuk szépen lassan bontakozik ki hónapról, hónapra. Számomra egy bizonyos ponton azért már érezhető volt, hogy itt azért több van közöttük, mint barátság, de a végső egymásra találás váratott magára majdnem a könyv végéig.
A könyv második felében megtörténik végre a személyes találkozás is, innentől már Ruby szemszögéből látjuk az eseményeket. Itt egy kicsit csalódtam Ruby-ban, olyan érzésem volt, mintha egy, teljesen más arcát mutatta volna. Az első találkozás kicsit esetlenre sikerült és utána is ilyen olyan maradt, ami az ismerkedésük kezdetére emlékeztetett, amire azt hittem már túl vagyunk, de aztán nagy nehezen sikerült egymásra hangolódniuk. Ezek a részek nekem kicsit már túlontúl is vontatottnak és felesleges köröknek tűntek.
A másik negatívum a mellékszereplők akiket jobban is megismerhettünk volna. Alig tudtunk meg róluk bármit is, mintha csak dísznek lettek volna.
A végével még voltak problémáim. Nem erre számítottam. Amilyen lassan haladtunk a cselekménnyel olyan összecsapott lett a végére. Miért ez a vége? Miért? Olyan mintha az írónő egyszer csak abbahagyta volna és nem fejezte volna be rendesen. Ez miatt a hiányérzet miatt vontam le egy csillagot.
"Szipogtam, mert úgy megérintettek a szavai, és mert olyan eszméletlenül szerelmes voltam ebbe a srácba, hogy legszívesebben főztem volna egy bájitalt, amitől ő is belém szeret, hogy örökre megtarthassam. Életem végéig itattam volna vele, ha tehetem. Csak hogy az enyém lehessen."
Összességében:
Egy egyedi stílusú, bájos és szívmelengető történet volt. Az írónő stílusa humoros és szókimondó, ezért is lehet gyorsan haladni a könyvvel, hiába vastag nagyon hamar kiolvastam. Örülök, hogy elolvastam, viszont a vége nagyon nem sikerült jól, hiányérzetet hagyott maga után, lehetett volna tartalmasabb is.
Egy szórakoztató, könnyed, romantikus olvasmánynak tökéletesen megfelel, ajánlom azoknak, akik szeretik ezt a műfajt.
Ezek után kíváncsi lettem a másik könyvére is a Wall of Winnipeg and Me címűre (magyarul azt hiszem Szívvel a falnak), szerintem hamarosan sort kerítek rá, azt láttam az sokaknak jobban tetszett, mint ez a könyv.
"Nyúl voltam. Ez az igazság. Nem féltem bevallani. Az voltam. Ruby Marisol Santos egy okleveles, elsőrangú nyúl volt. Még csak nem is az egészséges, pihe-puha, antibiotikum-mentes nyuszi, mert néhány hónappal ezelőtt antibiotikumot kellett szednem. A legrosszabb féle nyúl voltam. Az emberféle."
Könyvinfó:
Írta: Mariana Zapata
Eredeti cím: Dear Aaron
Kiadó: Könyvmolyképző
Eredeti megjelenés: 2017.
Oldalszám: 560. oldal
Sorozat: -
Besorolás: romantikus, ifjúsági
Eredeti cím: Dear Aaron
Kiadó: Könyvmolyképző
Eredeti megjelenés: 2017.
Oldalszám: 560. oldal
Sorozat: -
Besorolás: romantikus, ifjúsági
Értékelésem:
